A lakásunk bejárata előtt a lábtörlőnkön egy vidám kis-gomba töri meg a többi lakás által diktált lábtörlő trendet.
A török családok bejárata előtt tapasztaltakból kiindulva alakítottunk ki egy szokást: a cipő lakáson kívül marad. A lábtörlőnk puha anyagú textil hatású felülete már első ránézésre is arra int, hogy koszos cipőnek azon nincs helye. Egyébként is egyszerűbb reggel zokniban ráállva cipőt/csizmát húzni. Ennél fogva, ha cipővel mennék rá, a zoknival vinném a koszt a lakásba.

Azonban valaki ezt másképp gondolja.

Az utóbbi pár hétben kezdett mindez feltűnni. Sosem értettem, hogyan lehetséges az, hogy akármennyire igyekezek a cipőlevétellel, a lábtörlő textil felülete folyton érintkezésbe lép a cipőm talpával. Azt gondoltam, milyen feledékeny vagyok, vagy óvatlan.
Azután azt gondoltam, biztos a velem egy-szinten lakók takarítanak és útban van a felmosónak. Vagy esetleg az emeleten lakóknak van útban, miközben fordulnak a lépcsőn a felső szint felé tartva. Azóta jellegzetesen teszem le a cipőm a lábtörlő mellé: hosszabb élével a lábtörlő szélével párhuzamosan mindkettőt. Gyakorlatilag 8 cm-nél nem lóg ki jobban a cipőm a lábtörlő széléhez viszonyítva, a lépcsőfordulóban a szabad járófelület így kb. 1 méternél is nagyobb:

Tehát, bárki kényelmesen képes közlekedni a szintek között anélkül, hogy fennakadna a lakás elé helyezett cipőinkben.

Rá kellett döbbennem, hogy annyiszor nem volt tiszta/kosz-mentes a szint ahányszor a cipőm a lábtörlőre került...

Senki nem szólt, üzent, kommunikált velem semmilyen formában miért van problémája a cipőmmel és a lábtörlőmmel.

Eldöntöttem, hogy kiderítem mi ez az egész.